Közeledik a vége. És még mennyi lemezt fel lehetne sorolni...
Nem maradhat ki a Black-Out ebből a felsorolásból, hiszen rengeteg koncert van a hátam mögött, sok-sok óra, amit a B-O lemezekkel töltöttem. Még saját készítésű Black-Out logós pólót is készítettem. :-)

A Fekete-kék volt az első találkozás, ám most itt a V.V.V. fog jönni.
Elsősorban azért, mert egyike azon lemezeknek, amik elsőre (de még másodikra is) csalódást okoztak, majd szépen lassan feltárták értékeiket és örök társsá váltak. No meg a mellé pakolt, az albumhoz írt novella is emelte a különlegességét. Itthon ez kuriózum volt akkoriban.

Most egy viszonylag friss felfedezett anyagot, egy 2017-es albumot hoztam, ami szintén a grunge-hoz kapcsolható.

A kultikus Seattle-i Sub Pop kiadónál jelent meg a The Afghan Whigs legutóbbi lemeze, az In Spades, ami amellett, hogy nagy kedvencem, azért is mérföldkő, mert az erről írt és Pintér Miki által kiegészített ismertetőm a Grungery-n jelent meg.

Többet nem is írnék róla, olvassátok el: https://grungery.hu/almok-es-boszorkanyok-the-afghan-whigs-in-spades-2017/

Továbbra is grunge.

A The Bedlam Inside Ash albuma is vitán felül bekerülhetne a tízbe, de azt már Lanyi barátom hozta, így én egy másik hazai csapat lemezét mutatom meg.

Ott hagytuk abba, hogy benned élő művész igénye az, hogy meg szeretné mutatni az érzéseit, a hangulatát jelképező alkotását és ezzel lehetőleg minél nagyobb közönséget szeretne elérni.

Tehát valahogy el kellene jutni a dalaidnak (zenekarként a dalaitoknak) zenehallgatókhoz, a feladat adott, előbb fel kell venni. Erről írtam az előző részben, ez tehát pipa.

Ha megvan a felvétel két út van, ami viszont nem zárja ki egymást, sőt! 

2020-ban nem újdonság, hogy az idők szava és a közönség igénye a fizikai hordozók felől az online zenehallgatás felé billentette a mérleg nyelvét. A kézzelfogható hanghordozók iránti igény jelentősen csökkent, de még így sem elhanyagolható. De ez egy másik cikk témája lehetne. Szóval a zenéd eljuttatására jó, ha mindkét irányt megcélzod.

Az egyszerűbb lépés szerintem manapság az, hogy valamilyen módon fel kell tenni az alkotást (dal, klip, teljes lemez) az online térbe. Ezt megoldhatod magad is, de vannak erre szakosodott szolgáltatók. Ezzel kapcsolatban ajánlom a dalszerzo.hu cikkét. 

Szóval ha magad csinálod, akkor legegyszerűbb talán a YouTube (bár oda is kell legalább egy kép a videóba) vagy a Bandcamp, ahol akár letölthetővé is tudod tenni (ingyen vagy fizetősen). Ajánlott még a Spotify és a Deezer, netán az Apple Music vagy a Google Play Music, hogy csak a legnagyobb és ingyenesen is hallgatható lehetőségeket hozzam példának. Ez a jelenlét azért is fontos lépés, mert ha azt akarod, hogy hallgassák a dalaidat, akkor ez a legegyszerűbb megoldás a hallgatók részéről. Viszont itt is előjön az IDŐ, mint szűk keresztmetszet, hisz ha csak a felsorolt és talán a legismertebb lehetőségeket vesszük (ennél azért sokkal több van!) akkor is hat platformra kell feltölteni. 

Ezt a lépést viszont egyenesen HIBA lenne kihagyni!

A másik út, hogy hanghordozó. Ez viszont jelentős anyagi befektetést igényel, még abban az esetben is, ha a legminimalistább változatot vesszük, azaz megírod a CD-t, magad nyomtatod a borítót és az esetleges érdeklődőknek . Valljuk be, ez 2020-ban már elég karcsú. Értem én, hogy ha a zene világbajnok, akkor az így is, úgy is megtalálja az utat a közönséghez, de valljuk be, azért ekkora felhozatalban ezzel a verzióval kb. Annyira lehet felkeltetni a figyelmet, mintha a robogó vonatból kiabálnád ki, hogy “itt az új dalunk, hallgassátok meg a neten”. De még akkor sincs nyert ügyetek, ha ingyen osztogatjátok. 

Ha CD-t gyártattok, akkor azt intézhetitek egyénileg és vélhetően találtok is komplett, azaz tokkal vonóval (értsd borítóval, akár digipak formában) jó minőségben gyártó céget a hazai, de akár a nemzetközi piacon is. Ha egy kiadó áll mögöttetek, akkor ezt várhatóan elintézik. De ez azért valljuk be, nem túl reális kezdőként manapság. De legyen szerencsétek! Ehhez azonban fel kell hívni a kiadó figyelmét… már vissza is jutottunk a digitális terjesztéshez, mert manapság - még akkor is, ha eltekintünk a mostani vírushelyzet miatti koncertstoptól - nem hiszem, hogy reális abban bízni, hogy a sikeres fellépések hatására jut valaki szerződéshez.

Azért is lényeges az online és fizikai megjelenés, mert ha koncertezni akartok, akkor ez egy referencia lehet a kluboknak, koncertszervezőknek. De ez megint messzire vezetne ettől a témától.

Itt tartunk most: kész a dal/lemez, online és akár offline is meghallgatható, de még mindig csak csepp a tengerben.

A cél továbbra sem más, mint hogy a zene eljusson a potenciális közönséghez és ráadásul fel is keltsük a potenciális rajongók figyelmét.

Mit tehetsz tehát azon kívül, hogy hosszú órákat töltesz el azzal, hogy a zenekari és a saját közösségi (Facebook és Instagram) oldalatokon, illetve különböző releváns zenei Facebook csoportokban osztogasd a videót? Ezt rengeteg időt amúgy zenélésre is fordíthatnád.

FOX fotója a Pexels oldaláról

A következő, hogy ha már elkészült és fel is tetted a virtuális térbe, netán a legyártott CD-ket sem akarod tartogatni, mit tehetsz azon túl, hogy osztogatod a közösségi oldalakon? 

Valamivel nagyobb az esélye, hogy eljut a zenehallgatókhoz az alkotásod híre, ha a releváns online portálok, webzine-ek, fanzine-ek esetleg a hagyományos és online rádiók szerkesztőit célzod meg. Már egy hír is sokat segíthet, de tapasztalatom szerint egy lemezismertető és/vagy interjú, amibe (és itt utalok vissza az online jelenlét, azaz a YouTube vagy Bandcamp meglétének fontosságára) a dal vagy a teljes lemez, klip belekerül.

A Fémforgács főszerkesztőjeként nap, mint nap rengeteg hírlevéllel találkozom. Ezek között van profin összerakott nemzetközi színvonalú és nem kevés olyan, amit jószándékkal is nehezen lehet hírlevélnek nevezni.

Előbbi típus olyan, amiben ott az előadó vagy zenekar biográfiája, vannak jó minőségű fotók, logo, és ott a dal, klip vagy lemez meghallgatási lehetősége és infók a megosztani kívánt alkotásról. Jó néhány olyan is, amiben a kísérőlevelet felhasználva szinte kész a hír.

Sajnos azonban nem kevés olyan mailt vagy facebook üzenetet kapunk, amiben jó esetben a dal linkje mellett max. Annyi van, hogy “sziasztok ez az új dalunk, köszi, ha megosztjátok”. 

Azért érzitek Ti is, hogy a mai dömpingben az utóbbival - főleg úgy, hogy szinte mindenki hobbiból munka és család mellett csinálja ezt a webzine szerkesztést - kevés annak az esélye, hogy akár csak meghallgatáshoz kedvet csináljon, ellentétben a fentebb említett profi hírlevelekkel. 

A folytatásban arról írok, milyen is egy jó és figyelemfelkeltő hírlevél.

Az talán mindegy is, hogy azért fogsz hangszert a kezedbe, mert olyan akarsz lenni, mint valamelyik kedvenced és célod, hogy sok-sok ember előtt játszhass (merjünk nagyot álmodni) valami baromi híres fesztivál nagyszínpadán, netán teltház előtt a Sportarénában, vagy “csak” az érzéseid megfogalmazása megy könnyebben mondjuk egy gitárral a kezedben, úgy hogy magadnak zenélsz. Ez utóbbi esetben is találkozhat az alkotásod a közönség igényével, ha mégis megmutatnád.

Tehát ha meg akarod mutatni a dalaidat, akkor rengeteg munka vár még rád. 

Ha van egy jó dalötleted, amiből sok-sok melóval megszületik az a szám, amivel elégedett vagy és meg is mutatnád a közönségnek, azzal még marha sok meló van. 

Kell egy csatorna, ahol közzé tudod tenni. Ma ez persze nyilván könnyebb, mint mondjuk 20 vagy akár 10 évvel ezelőtt is, de az még nem garancia semmire, hogy feltöltöd az online felületekre (azért ez sem olyan kis munka, csak szólok), attól még a mai zenedömpingben alig hiszem, hogy eléred a célközönséged. Ezzel az erővel kiállhatsz a sarokra is eljátszani a dalodat… Sőt, akkor lehet, hogy több figyelmet kapsz, de akkor se hiszem, hogy néhány embernél több fog akár másnap arra emlékezni, hogy de jó dal volt az, amit valamelyik nap a téren hallottam.

Azt gondolom, hogy benned élő művész igénye az, hogy meg szeretné mutatni az érzéseit, a hangulatát jelképező alkotását és ezzel lehetőleg minél nagyobb közönséget szeretne elérni. 

Wendy Wei fotója a Pexels oldaláról

Nézzük meg, mi is kell ahhoz, hogy egyáltalán hírt adhass az új alkotásodról, lemezedről, valamilyen kiadványodról!

A dal megszületett, meghangszereltétek, a szöveg is megvan, érzitek benne a potenciált. A szűkebb környezetetek (barátok, barátnők, feleségek, haverok, szülők) szerint is ez a legjobb dalotok/lemezetek. Mindenki biztat, hogy mekkora király cucc. Meg kellene hát mutatni a közönségnek.

Jó esetben összepróbáltátok és koncerten ki is próbáltátok, vette is a közönség. Hogyan tovább?

Először is fel kellene venni. Ma ez már nem akkora kunszt. Szerencsére a mai technikával akár sufnituning módszerekkel (ajánlom Nagaarum gondolatait a témában a Fémforgácson három részben I. és II. és III.) is vállalható hangfelvételt lehet összehozni (nyilván nem ugyanaz, mint egy stúdióban értő hangmérnökkel felvenni, de első körben megteszi) ahhoz, hogy meg lehessen jelenni vele a megfelelő felületeken (YouTube, Bandcamp, zenekari facebook és instagram oldal, hogy csak néhányat említsek). 

A folytatásban erről lesz szó.