Az talán mindegy is, hogy azért fogsz hangszert a kezedbe, mert olyan akarsz lenni, mint valamelyik kedvenced és célod, hogy sok-sok ember előtt játszhass (merjünk nagyot álmodni) valami baromi híres fesztivál nagyszínpadán, netán teltház előtt a Sportarénában, vagy “csak” az érzéseid megfogalmazása megy könnyebben mondjuk egy gitárral a kezedben, úgy hogy magadnak zenélsz. Ez utóbbi esetben is találkozhat az alkotásod a közönség igényével, ha mégis megmutatnád.

Tehát ha meg akarod mutatni a dalaidat, akkor rengeteg munka vár még rád. 

Ha van egy jó dalötleted, amiből sok-sok melóval megszületik az a szám, amivel elégedett vagy és meg is mutatnád a közönségnek, azzal még marha sok meló van. 

Kell egy csatorna, ahol közzé tudod tenni. Ma ez persze nyilván könnyebb, mint mondjuk 20 vagy akár 10 évvel ezelőtt is, de az még nem garancia semmire, hogy feltöltöd az online felületekre (azért ez sem olyan kis munka, csak szólok), attól még a mai zenedömpingben alig hiszem, hogy eléred a célközönséged. Ezzel az erővel kiállhatsz a sarokra is eljátszani a dalodat… Sőt, akkor lehet, hogy több figyelmet kapsz, de akkor se hiszem, hogy néhány embernél több fog akár másnap arra emlékezni, hogy de jó dal volt az, amit valamelyik nap a téren hallottam.

Azt gondolom, hogy benned élő művész igénye az, hogy meg szeretné mutatni az érzéseit, a hangulatát jelképező alkotását és ezzel lehetőleg minél nagyobb közönséget szeretne elérni. 

Wendy Wei fotója a Pexels oldaláról

Nézzük meg, mi is kell ahhoz, hogy egyáltalán hírt adhass az új alkotásodról, lemezedről, valamilyen kiadványodról!

A dal megszületett, meghangszereltétek, a szöveg is megvan, érzitek benne a potenciált. A szűkebb környezetetek (barátok, barátnők, feleségek, haverok, szülők) szerint is ez a legjobb dalotok/lemezetek. Mindenki biztat, hogy mekkora király cucc. Meg kellene hát mutatni a közönségnek.

Jó esetben összepróbáltátok és koncerten ki is próbáltátok, vette is a közönség. Hogyan tovább?

Először is fel kellene venni. Ma ez már nem akkora kunszt. Szerencsére a mai technikával akár sufnituning módszerekkel (ajánlom Nagaarum gondolatait a témában a Fémforgácson három részben I. és II. és III.) is vállalható hangfelvételt lehet összehozni (nyilván nem ugyanaz, mint egy stúdióban értő hangmérnökkel felvenni, de első körben megteszi) ahhoz, hogy meg lehessen jelenni vele a megfelelő felületeken (YouTube, Bandcamp, zenekari facebook és instagram oldal, hogy csak néhányat említsek). 

A folytatásban erről lesz szó.