Elkészültünk a StonerForgács második adásával. Sok előkészület után 2023 utolsó előtti napján összekatuk magunkat és rögzítettük. Azután Kovács Zsolt (Winci) barátunk hihetetlenül gyorsan nézhetővé varázsolta.
Ha nem akarjátok nézni, csak hallgatnátok:
Annak idején a Cselényi Csaba vezette karcagi Stardrive nagy kedvencem volt. Aztán a Wall Of Sleep esetében is Csaba nevével fémjelzett korszak lett meghatározó számomra. Kicsit bánkódtam is, amikor kiszállt. De most végre visszatért a Wrong Eyed Messiah névre hallgató csapattal!
A bandáról azt érdemes tudni, hogy trióban alkotnak és Csaba énekel és gitározik a szimplán 1. címre keresztelt bemutatkozó EP négy dalában. Társai Badarász Béla basszusgitáron, akit a Burning Full Throttle soraiból ismerhettek, valamint Visy Márton dobos (Giant Horizon). A négy dalt laza negyedórába sűrítették bele és igazi szabadság sugárzik belőlük. Kifejezetten igaz ez a másodikként érkező Falling Headlong-ra, amiben akkora vadnyugati Amerika feeling van, hogy csak lesek. Kicsit eszembe juttatja a Stardrive Welcome to Cumania himnuszát is.
A dalok között amúgy találni stoneres elszállás, klasszikus hard rockos megoldásokat, meg amolyan garázs rockot is. A záró Temple Filled With Smoke meg azért igazán különleges, mert a billentyűs rész tényleg templomi hangulatot hoz létre. Mindegyik tételt összeköti amúgy az a szabadságérzet meg az a fajta hangulat, ami jobbára csak ezeket a zenéket jellemzi. Afelől biztos vagyok, hogy ezek a dalok élőben is teljesen jól szólnak, remélem lesz is alkalmam hallani hamarosan.
Hosszas várakozás és előkészítő munka után 2023. október 9-én végre a világra szabadítottuk a STONERFORGÁCS első adását.
Stonerforgács címmel hamarosan egy új magazinnal jelentkezünk, amiben a Stonerblog és a Fémforgács egyesítette erőit. Előzetesként és kedvcsinálóként itt a koncertajánlónk. A teljes műsor hamarosan érkezik.
A múlt vasárnap debütált a limburgi székhelyű Isn’t zenekar második klipje, ami már a banda harmadik EP-jét vezette fel. Nagy öröm, hogy a videó alapján több nemzetközi rádió is megkereste Őket.
A korábban projektként működő csapat felállása idén vált koncertképessé, így hamarosan élőben is megmutathatják az erős hangulati töltettel bíró doom és death hatásokat keverő dalaikat. A banda harmadik anyaga, a Leave Our World mától elérhető a stream szolgáltatók kínálatában.
Májusban volt egy éve, hogy elindult a Fémforgács c. műsorom a Fáklya Rádióban.
A kezdeti szárnypróbálgatásoktól eljutottunk oda, hogy rendszeresen érkeznek vendégek a rock/metal undergroundból, akikkel beszélgetünk az általuk preferált dalokról és különböző kapcsolódó témákról.
Természetesen lesznek még olyan adások is, mint kezdetben, amikor is az aktuális felhozatalból csemegézünk, koncerteket ajánlunk, visszatekintünk a színtér hőskorába, megidézzük a klasszikusokat.
Tartsatok velünk hétfőnként 20:00-tól a faklyaradio.hu oldalon. Ha pedig érdekelnek a korábbi adások, a PODCASTEK között megtalálod, de keresheted a Google Podcasts, Apple Podcasts, stb. oldalakon is, hogy csak néhányat említsek.
Brazil grunge? Hm? Igazán érdekes párosításnak tűnt, amikor a ‘forgácshoz érkezett e-mailek között kutakodtam, hogy a heti rádióműsorhoz – tudjátok a Fáklya Rádión hétfő esténként egy óra rock és metal a föld alól! – kerestem zenéket.
Mivel a Sofie Jell promós levelében volt egy YouTube link is, gyorsan kattintottam. Fura élmény volt, amikor a Why? elindulása után Kurt Cobain hangja és a Nirvana dallamai köszöntek rám… Hogy is mondjam, az első gondolatom az volt, hogy minek kell egy új Nirvana? Viszont valahogy mégsem akarózott kikapcsolni, éreztem benne valami többletet.
Az Overrated kislemezként is megjelent és amúgy az említett egyértelmű hatáson túl van benne modern rock/metal is úgy a kétezres évek elejének megfelelően. Hallgattatta magát az EP és az említett többlet nekem a harmadik dalnál érkezett meg. A Figure Out-ban ugyanis Lucas Laudano már nem kizárólag Kurt hangján dalolt és a zene is inkább a Foo Fighters irányt vett. Az Insidead tovább hozza a FF hangulatot, meg amolyan post-grunge, amerikában alternatív rocknak nevezett irányt mutat.
Ötödikként ott a Down, ami meg nem kicsit Chains-es kezdés után vált ilyen Godsmack-féle merengősbe. Biztos lehetne még egy csomó hasonló csapatot felsorolni. A végén azoban csak sikerül egy kis egyediséget vinni bele, azzal a különleges akusztikus gitáros résszel, amit talán a brazil vér okozhat. Az EP-t záró Wasted Days pedig olyan, mintha Cornell/Patton duett lenne valami filmzenéhez, amibe aztán a Nirvana is beszállna. Ez nem csak a hosszával lóg ki a sorból, henem talán ez a leginkább megkomponált tétele a konceptanyagnak.
Hogy mi értelme van 2021-ben ilyen anyaggal kijönni? Igazából semmi. Egyetlen oka lehet ennek és ezt a promoterük levelében tök jól megfogalmazza: “őszinte és ihletett módon idézik fel a ’90-es évek hangulatát és ezt el akarják juttatni a grunge szerelmeseinek szerte a világon”.
Azt mondom, hajrá! Van benne lehetőség, főleg, ha kicsit töbet vinnének bele a saját egyéniségükből vagy a brazil gyökereik is megjelennének a dallamokban.
