Brazil grunge? Hm? Igazán érdekes párosításnak tűnt, amikor a ‘forgácshoz érkezett e-mailek között kutakodtam, hogy a heti rádióműsorhoz – tudjátok a Fáklya Rádión hétfő esténként egy óra rock és metal a föld alól! – kerestem zenéket.

Mivel a Sofie Jell promós levelében volt egy YouTube link is, gyorsan kattintottam. Fura élmény volt, amikor a Why? elindulása után Kurt Cobain hangja és a Nirvana dallamai köszöntek rám… Hogy is mondjam, az első gondolatom az volt, hogy minek kell egy új Nirvana? Viszont valahogy mégsem akarózott kikapcsolni, éreztem benne valami többletet. 

Az Overrated kislemezként is megjelent és amúgy az említett egyértelmű hatáson túl van benne modern rock/metal is úgy a kétezres évek elejének megfelelően.  Hallgattatta magát az EP és az említett többlet nekem a harmadik dalnál érkezett meg. A Figure Out-ban ugyanis Lucas Laudano már nem kizárólag Kurt hangján dalolt és a zene is inkább a Foo Fighters irányt vett. Az Insidead tovább hozza a FF hangulatot, meg amolyan post-grunge, amerikában alternatív rocknak nevezett irányt mutat.  

Ötödikként ott a Down, ami meg nem kicsit Chains-es kezdés után vált ilyen Godsmack-féle merengősbe. Biztos lehetne még egy csomó hasonló csapatot felsorolni. A végén azoban csak sikerül egy kis egyediséget vinni bele, azzal a különleges akusztikus gitáros résszel, amit talán a brazil vér okozhat. Az EP-t záró Wasted Days pedig olyan, mintha Cornell/Patton duett lenne valami filmzenéhez, amibe aztán a Nirvana is beszállna. Ez nem csak a hosszával lóg ki a sorból, henem talán ez a leginkább megkomponált tétele a konceptanyagnak.

Hogy mi értelme van 2021-ben ilyen anyaggal kijönni? Igazából semmi. Egyetlen oka lehet ennek és ezt a promoterük levelében tök jól megfogalmazza: “őszinte és ihletett módon idézik fel a ’90-es évek hangulatát és ezt el akarják juttatni a grunge szerelmeseinek szerte a világon”. 

Azt mondom, hajrá! Van benne lehetőség, főleg, ha kicsit töbet vinnének bele a saját egyéniségükből vagy a brazil gyökereik is megjelennének a dallamokban.