
Mike McCready és egy bizonyos John Baker Saunders (The Walkabouts) a rehabon ötlötte ki ki, hogy csinálni kellene valamit közösen. Barrett Martin (Screeming Trees) lett a dobos és Layne Staley az énekes, de közreműködött a lemezen Mark Lanegan (Screeming Trees) is.
Ez az 1995-ös lemez vitán felül klasszikus. Az alább hallható November Hotel pedig számomra a lemez csúcsa annak ellenére, hogy nem szeretem túlzottan az instrumentális zenéket.
Egyszer írni kéne róla..., addig ajánlom Nagy Andor cikkét, ami a Shockmagazinon jelent meg.