- Fogy a türelem - Intro
- Örökkön örökké
- Egyszer fent, egyszer lent
- Újabb világ
Az előző részben ott hagytuk abba, hogy milyen a két véglet a zenekari megkeresések terén, amit a Fémforgács főszerkesztőjeként tapasztaltam.
Amit érdemes észben tartani, hogy - ahogyan az álláspályázatoknál is, úgy a webzine-ekhez, a médiumokhoz (azt hiszem a hagyományos és webrádiókat is ide sorolhatjuk) érkező jelentkezések, zenekari hírek, mailek terén ugyanúgy dömping van -, tehát nem kell nagy zseninek lenni ahhoz, hogy hogy összerakd, egy-egy hírlevélre limitált idő jut. (Főleg, ha azt vesszük, hogy ritkaság, hogy ezt valaki főállásban csinálja.) Nem mondom, hogy a HR-esek kb. 8 másodperce itt is irányadó, de én például a Fémforgács levelezésének kezelése közben az évek során megtanultam gyorsan végigfutni a levelezést. Vannak kulcsfontosságú szavak, adatok, amik segítik, hogy egy zenekar nagyobb figyelmet kapjon. És ezt igenis tessék magatokra venni!
A lényeg tehát az, hogy ha egy bemutatkozó levelet küldtök (tehát vélhetően nem vagytok még annyira ismertek, hogy egyből egyértelműen beugorjon a zenekari bio- és diszkográfia, illetve napi kapcsolatban sem vagytok a médiumokkal), abban legyen azért néhány szó a zenekarról, ami felfrissíti a memóriánkat. Ezután jöhet a közölnivalótok az aktuális műről (klip, dal, lemez, koncert). Természetesen legyen mellette egy lehetőleg minél frissebb és aktuális fotó (zenekar, borító, flyer), valamint jól jön egy mellékelt zenekari biográfia, elérhetőség (mail cím a minimum), linkek (facebook, insta, YouTube, Bandcamp, stb).
Véleményem szerint ez A MINIMUM.
Te a zenédet akarod eljuttatni a közönséghez, ehhez segítséget (egészen pontosan a szerkesztők idejét!) kérsz. Csináld jól és nagyobb eséllyel kerülsz a hírek közé! (Persze ez sem garancia a teljes sikerre, hisz mindenki a figyelmünket akarja megszerezni, ez nyilván lehetetlen.)
Amit én szeretek, az a jól összeállított infolap. Ez hasonlít kicsit a szakmai önéletrajzra, a lényeg, hogy felkeltse a figyelemet és áttekinthető legyen.
Tehát a cél egy PROFI HÍRLEVÉL legyen, és a webzinek szívesebben jelentetik meg híreiteket.
Ahogy írtam, az idő itt fontos tényező (több szempontból is), de most arra szeretnék bővebben kitérni, hogy a híred eljuttatásától a megjelenésig miért van jelentősége.
Miért?
Leginkább azért, mert ahogy korábban már utaltam rá, szinte mindenki hobbiból csinálja ezt. Ha tehát nem kell szerkeszteni, ha kész jól szerkesztett hírt kapunk, azt gyorsabb kezelni, nem kell IDŐT fordítani arra, hogy megszerkesszük, kiegészítsük (bio, fotó, stb.) a legrosszabb esetben átfogalmazzuk a beküldött hírt. Így tehát jóval esélyesebb, hogy megjelenik és eljut a potenciális közönséghez.
Miért fontos ezen kívül még, hogy egy jó hírlevéllel keresd meg a médiumokat?
Aki ezzel foglalkozik, az vélhetően ismeri a már említett kulcsfontosságú pontokat, amik segítik, hogy a szerkesztők könnyen fel tudják használni (időtényező!), könnyen meg tudják hallgatni/nézni, stb. a beküldött anyagot.
A végére még egy apróságnak tűnő, de szerintem nagyon is lényeges dolog, a helyesírás.
Nem tud mindenki helyesen írni, ami nem baj, hiszen a szövegszerkesztőkben ott a hejesíras elenörzö, hsznaljátók!
De félre a tréfát!
Úgy gondolom, hogy a fentieken túl egy helyesen megírt e-mailben küldött bemutatkozás akkor is nagyobb hatást érhet el, mint egy a sárgítotthoz hasonló szöveggel érkező, amit - minden bántó szándék nélkül - nem olvas az egyszeri szerkesztő olyan szívesen.
Remélem segítettem! Ha van véleményetek, kérdésetek keressetek, kommenteljetek!
A folytatásban a promóanyag küldésről lesz néhány gondolatom.
Megkérdeztem azokat az előadókat, akikkel eddig volt szerencsém dolgozni, hogy látják a ForgácsPR tevékenységét.
Ez volt a három kérdés, amit Mészáros Róbert könyve, a LOVE BRAND FORMULA (köszönöm, nagyon jó és hasznos könyv) alapján tettem fel:
Először is köszönöm, hogy válaszaitokkal megtiszteltetek és segítitek, hogy még jobban odafigyelve segíthessem azt, hogy ne forgácsolódjatok szét és csak a zenélésre kelljen figyelnetek!
Így jellemezték a tevékenységem korábbi ügyfeleim:
Jakab Imi (KabinLáz)
Amang
T.G.Nagaarum (Nagaarum, In Vacuo)
Bede Attila (Leponexx)
"Huh. Na ez nehéz kérdés! Mert igazából te vagy az első, akit külsősként bíztunk meg promócióval.
Ez nekem is meg a többieknek is új dolog volt, mert eddig magunk próbálkoztunk ezekkel. Így viszonyítási alapunk nincs. Viszont elégedettek voltunk.
Az interjú/bemutató oldala már nagyon hiányzott, mert ugyan próbálkoztunk sok fele azzal, hogy bemutassanak minket, de eddig ez nem teljesült. A rádiós dolgok is királyak!"
Kíváncsi vagyok a véleményedre. Neked mi fontos a promóció során?
Kicsit messzebbről indítom.
Nos, régóta motoszkált bennem ez a promóciós dolog. Hisz 2007 óta - amikor is egy hirtelen (na jó, annyira nem is volt az, csak egy hirdetés képében akkor jött szembe a lehetőség) ötlettől vezérelve jelentkeztem a Fémforgácshoz, hogy kipróbáljam magam a cikkírás terén. Azóta több száz cikk (lemezismertető, interjú, koncertbeszámoló), több ezer hír megírásán vagyok túl. 2012 óta pedig - amikor elvállaltam a főszerkesztői pozíciót - még nagyobb részét látom az underground és kevésbé underground zenei életnek.
Végül tavaly október/november táján elhatároztam, hogy létrehozom a ForgácsPR-t. A név megvolt, persze kellett egy logo is. Hogy meglegyen az átmenet, előbb a Fémforgács körfűrészes logóját alakítottam át (Bocs! Kicsit nagyképű azt a kókányolást átalakításnak titulálni, de nézzétek el!), de azért éreztem, hogy ez azért finoman szólva sem az igazi.
Lényeg a lényeg, épp ebben a kezdeti időidőszakban, februárban érkezett egy e-mail a Fémforgács részére, amiben egy grafikus jelentkezett és ajánlotta fel szolgáltatásait és kérte, hogy ha úgy gondoljuk, ajánljuk őt.
Szimpatikus volt a bemutatkozása, meg a rajzai is, azonban a 'forgács épp nem sokkal korábban esett át ráncfelvarráson, így az nem volt aktuális, viszont gondoltam egy merészet és a válaszban megemlítettem, hogy a ForgácsPR számára viszont szeretnék egy logót. Örömmel mondott igent a felkérésnek. Nagyon konstruktívan ment a közös munka. Miután vázoltam az elképzelésemet, hamar elkészült az első változat. Az igényeim alapján szükségessé váló apróbb finomítások gyorsan megtörténtek, így készült el a ForgácsPR logója, én nagyon elégedett vagyok vele és azt gondolom, az eredmény magáért beszél. Köszi Winci!
Csak ajánlani tudom! A munkáit a WInci's Cover Art honlapján tudjátok megnézni.
http://www.wincicoverarts.com/
Szinte napra pontosan egy évvel az első Mudfield lemez után már itt is a folytatás a Kelet Népe címet viselő album képében. (a Fémforgácson megjelent írásom)
A szeghalmi fiatalok céltudatosan haladnak. Jól megturnéztatták a nagyszerűen sikerült Sárrét albumot a Nomad és Leanderék társaságában, ami – köszönhetőek az erős daloknak (amiknek amúgy ráadásul még mondanivalójuk is van) és a fiatalos lendületnek – jelentősen megnövelte a rajongói bázist és felértékelte a csapatot. Ehhez jön, hogy a Hear Hungary-nál láthatóan értő kezek egyengetik az útjukat.
Nekem a Black-Out is beugrott párhuzamként és nem feltétlenül zenei szempontból, bár ha alaposan megnézzük, találhatunk közös pontokat, hasonló érzésvilágot, hangulatokat zeneileg is. Inkább arra gondolok, hogy Kowáékhoz hasonlóan hamar jelentős kiadói támogatást élvezhetnek, amit úgy tűnik, jól ki is használnak.
Az biztos, hogy hallható a fejlődés, a csapat összeért. Ha a lemezanyagot egy szóval kellene jellemezni, akkor az egységest használnám.
A lemezismertető a Fémforgácson jelent meg 2020.06.02án.
A történeti hűség kedvéért előre kell bocsátom, hogy Nagaarum lemezei nem mindig hozzám szólnak.
Elismerem a művészetét, azt gondolom a kapcsolatunk is több, mint szakmai ismeretség, ennek ellenére vagy talán pont ezért merek most belevágni, hogy írjak erről az anyagról. Szóval ahogy jöttek a dalok, fura volt – ezen ő is meglepődött, de én is -, amikor már az új anyag dalonkénti bemutatása során többnél is jeleztem, hogy ez nekem tetszik.
Miért is fura ez?
Egyrészt azért, mert a ‘forgácson azért köztudomásúlag nem az én zenei ízlésem a mérvadó. :-)
A másik pedig (igaz, némileg összefügg ezzel), hogy Naga dolgai messze esnek a hagyományos megoldásoktól. Egyszemélyben (na, jó, ennél a lemeznél most épp feladta ezt a kitételt, ahogy azt az interjúban is olvashattátok) alkot, kerüli a hagyományos zenei (verze-refrén-verze) megoldásokat, nincs körülhatárolható stílusa, de azt gondolom mégis felismerhető jegyei vannak. Alkotásaiban fontos a hangulat, az pedig a Covid Diaries-ben jócskán megtatlálható. Nem is akármilyen! De erről később.
A Fémforgácson megjelent írásom.
A hazai dark rockra való ráébredésem az F.O. System munkásságával kezdődött (jóval később persze jöttek még páran, de erről majd valmikor máskor). A MASK pedig kapcsolódik ehhez. Annak idején az F.O.S. dalai voltak az összekötő kapocs a Depeche Mode világától a The Cure lemezek után az alternatív és a rock/metal világba. A MASK viszont kimaradt. Rémlik, hogy hallottam róluk, de a dalaikat nem ismertem. Kár!
Kezdjük is egy kis biográfiával az ismerkedést!
A zenekart 1991 végén Lakatos György szintetizátoros és Jerabek Csaba basszusgitáros (ex-F.O.System) alapította Budapesten. Az underground csapat Geletey György dobossal és Gabrielli Richárd énekes-gitárossal (ex-Block) lett teljes és 1992-től rendszeres vendégei voltak a hazai és külföldi kluboknak, valamint alternatív zenei fesztiváloknak.
A cikk eredetileg a Fémforgácson jelent meg 2020. május 19-én.
Nem az első alkalom volt, hogy messengeren keresztül ment a kérdezz-felelek, de azt hiszem ilyen gördülékenyen és gyorsan még nem hoztam össze interjút. Ebben biztosan szerepet játszott az, hogy Nagaarummal jó ideje személyes az ismeretségünk, sokáig dolgoztunk együtt a Fémforgács stábjában. Azt gondolom az alábbi beszélgetés a Fémforgácsos pályafutásom (azaz az elmúlt 13 év) egyik legjobban sikerült interjúja.
És itt van még két filmzene-album, ami ugyanúgy sokat jelent, a filmmel együtt. Első az Ítélet éjszakája címmel a mozikba került alkotás, illetve a soundtrack-je, amiről a Fémforgácson írtam is (IDE KATTINTVA olvasható).
A másik filmzene a filmmel együtt az a The Crow (Holló).