A Fémforgácson megjelent írásom.
A hazai dark rockra való ráébredésem az F.O. System munkásságával kezdődött (jóval később persze jöttek még páran, de erről majd valmikor máskor). A MASK pedig kapcsolódik ehhez. Annak idején az F.O.S. dalai voltak az összekötő kapocs a Depeche Mode világától a The Cure lemezek után az alternatív és a rock/metal világba. A MASK viszont kimaradt. Rémlik, hogy hallottam róluk, de a dalaikat nem ismertem. Kár!
Kezdjük is egy kis biográfiával az ismerkedést!
A zenekart 1991 végén Lakatos György szintetizátoros és Jerabek Csaba basszusgitáros (ex-F.O.System) alapította Budapesten. Az underground csapat Geletey György dobossal és Gabrielli Richárd énekes-gitárossal (ex-Block) lett teljes és 1992-től rendszeres vendégei voltak a hazai és külföldi kluboknak, valamint alternatív zenei fesztiváloknak.
A banda kezdettől fogva mereven elzárkózott a showbusiness minden formájától, felvételeik magánkiadásban láttak napvilágot. Két lemezt adtak ki (Mask -1993, Őrültek háza – 1995)
Ha bővebben is kíváncsiak vagytok a zenekarral és a lemezzel kapcsolatban, ajánlom a Ric$Cast-et:
A MASK zenéje szorosan összefüggött a mély, fájdalmas, látomásszerű szövegeikkel. A konkrétumok helyett érzéseket, álmokat festettek le, vizsgálták a lelki világot.
A zenekar nem sokkal a második album megjelenése után befejezte aktív tevékenységét.
A GrundRecords az Őrültek háza lemez negyedszázados évfordulója kapcsán újra megjelentette azt újramaszterizálva vinylen és CD-n. Ez utóbbira három első albumos dal (Furcsa pillanat, Hideg szánalom, Rémület csendje) korabeli mixével kiegészítve került fel.
A lemez így sem éri el az egy órás játékidőt, de ez pozitívum, mert nem húzzák el a tizenöt dalt.
Egy rövid intro után a Fehér por (beszédes cím…) elszállása elég dark. A következő Hé, én félek a hangsúlyos szintetizátortémák miatt inkább dark wave, mint dark rock, a pattogós és zaklatott ritmus meg még távolabbra vezet. Erre anno klip is készült.
Be kell vallanom, első néhány hallgatás során még nagyon ott éreztem a kvázi elődcsapat szellemét a dalokban. A stílus kb. ugyanaz, Gabrieli Richárd orgánuma eléggé hasonlít Matyiéra és hát nyilván Jerabek Csaba az F.O.-nál is kivette a részét a zeneszerzésből… Aztán a hallgatások során szépen letisztult a dolog és előjöttek az egyéni, Mask-ra jellemző megoldások.
Számomra az első kedvenc a Néma arccal, amiben kicsit újra távolabb kerülünk a hagyományos dark rock sémáktól és az F.O.System szellemétől. A zene is hagyományosabb rock, amiben persze hallhatóan ott vannak a darkos elemek, de kevésbé direkten és itt valahogy az énektémák is merészebbek.
A Végzet pont az a fajta dal, amit anno biztos sokat játszottak (vagy játszottak volna) a rockdiszkókban. Ez a pörgős, lendületes darab azt hiszem alkalmas lett volna arra, hogy nagyobb ismertséget – a nyitottabb metalos közönség felé is -, mondjuk számomra ez pont jócskán idézi az elődöt.
Az Utolsó nap kezdete megint egy kicsit messzebbre evez a hagyományos dark világtól, bár a második felére visszakanyarodik kicsit, de a tempó miatt mégis egyedi arcot mutat.
Ugyanígy az Árnyaink is kevésbé járja a hagyományos dark utat, inkább rock ez.
A CD változatra felkerült három első lemezes tétel érdekessége, hogy ezek ének nélküli verziók.
Az eredeti – Bikini Stúdiós Németh Lojzi-féle – felvételt az R27-ben újították fel és Rozgonyi Péter maszterelte újra. Jól is szól. Ha egy szóval kellene jellemezni, akkor a hiánypótló lenne az, amivel a kiadványt illetném, amiért csak köszönet illetheti a GrundRecords-ot. Hiánypótló, hisz az anno csak kazettán megjelent anyagnak így igazságot szolgáltattak, illetve ahogy én is, talán mások is megismerkednek ezzel az igazán jó lemezzel. Talán olyanok is, akik annak idején.
Én személy szerint szívesen vettem volna, ha a botítóba több korabeli és mostani fotó kerül, vagy akár némi visszaemlékezés is. Ami viszont kifejezetten zavart, az a dalszövegek jelenléte ebben a formában. Ha már ez a háromlapos borító lett a megoldás, talán szerencsésebb lett volna lehagyni…
