A múlt vasárnap debütált a limburgi székhelyű Isn’t zenekar második klipje, ami már a banda harmadik EP-jét vezette fel. Nagy öröm, hogy a videó alapján több nemzetközi rádió is megkereste Őket.
A korábban projektként működő csapat felállása idén vált koncertképessé, így hamarosan élőben is megmutathatják az erős hangulati töltettel bíró doom és death hatásokat keverő dalaikat. A banda harmadik anyaga, a Leave Our World mától elérhető a stream szolgáltatók kínálatában.
Májusban volt egy éve, hogy elindult a Fémforgács c. műsorom a Fáklya Rádióban.
A kezdeti szárnypróbálgatásoktól eljutottunk oda, hogy rendszeresen érkeznek vendégek a rock/metal undergroundból, akikkel beszélgetünk az általuk preferált dalokról és különböző kapcsolódó témákról.
Természetesen lesznek még olyan adások is, mint kezdetben, amikor is az aktuális felhozatalból csemegézünk, koncerteket ajánlunk, visszatekintünk a színtér hőskorába, megidézzük a klasszikusokat.
Tartsatok velünk hétfőnként 20:00-tól a faklyaradio.hu oldalon. Ha pedig érdekelnek a korábbi adások, a PODCASTEK között megtalálod, de keresheted a Google Podcasts, Apple Podcasts, stb. oldalakon is, hogy csak néhányat említsek.
Brazil grunge? Hm? Igazán érdekes párosításnak tűnt, amikor a ‘forgácshoz érkezett e-mailek között kutakodtam, hogy a heti rádióműsorhoz – tudjátok a Fáklya Rádión hétfő esténként egy óra rock és metal a föld alól! – kerestem zenéket.
Mivel a Sofie Jell promós levelében volt egy YouTube link is, gyorsan kattintottam. Fura élmény volt, amikor a Why? elindulása után Kurt Cobain hangja és a Nirvana dallamai köszöntek rám… Hogy is mondjam, az első gondolatom az volt, hogy minek kell egy új Nirvana? Viszont valahogy mégsem akarózott kikapcsolni, éreztem benne valami többletet.
Az Overrated kislemezként is megjelent és amúgy az említett egyértelmű hatáson túl van benne modern rock/metal is úgy a kétezres évek elejének megfelelően. Hallgattatta magát az EP és az említett többlet nekem a harmadik dalnál érkezett meg. A Figure Out-ban ugyanis Lucas Laudano már nem kizárólag Kurt hangján dalolt és a zene is inkább a Foo Fighters irányt vett. Az Insidead tovább hozza a FF hangulatot, meg amolyan post-grunge, amerikában alternatív rocknak nevezett irányt mutat.
Ötödikként ott a Down, ami meg nem kicsit Chains-es kezdés után vált ilyen Godsmack-féle merengősbe. Biztos lehetne még egy csomó hasonló csapatot felsorolni. A végén azoban csak sikerül egy kis egyediséget vinni bele, azzal a különleges akusztikus gitáros résszel, amit talán a brazil vér okozhat. Az EP-t záró Wasted Days pedig olyan, mintha Cornell/Patton duett lenne valami filmzenéhez, amibe aztán a Nirvana is beszállna. Ez nem csak a hosszával lóg ki a sorból, henem talán ez a leginkább megkomponált tétele a konceptanyagnak.
Hogy mi értelme van 2021-ben ilyen anyaggal kijönni? Igazából semmi. Egyetlen oka lehet ennek és ezt a promoterük levelében tök jól megfogalmazza: “őszinte és ihletett módon idézik fel a ’90-es évek hangulatát és ezt el akarják juttatni a grunge szerelmeseinek szerte a világon”.
Azt mondom, hajrá! Van benne lehetőség, főleg, ha kicsit töbet vinnének bele a saját egyéniségükből vagy a brazil gyökereik is megjelennének a dallamokban.
Az előző részben ott hagytuk abba, hogy milyen a két véglet a zenekari megkeresések terén, amit a Fémforgács főszerkesztőjeként tapasztaltam.
Amit érdemes észben tartani, hogy - ahogyan az álláspályázatoknál is, úgy a webzine-ekhez, a médiumokhoz (azt hiszem a hagyományos és webrádiókat is ide sorolhatjuk) érkező jelentkezések, zenekari hírek, mailek terén ugyanúgy dömping van -, tehát nem kell nagy zseninek lenni ahhoz, hogy hogy összerakd, egy-egy hírlevélre limitált idő jut. (Főleg, ha azt vesszük, hogy ritkaság, hogy ezt valaki főállásban csinálja.) Nem mondom, hogy a HR-esek kb. 8 másodperce itt is irányadó, de én például a Fémforgács levelezésének kezelése közben az évek során megtanultam gyorsan végigfutni a levelezést. Vannak kulcsfontosságú szavak, adatok, amik segítik, hogy egy zenekar nagyobb figyelmet kapjon. És ezt igenis tessék magatokra venni!
A lényeg tehát az, hogy ha egy bemutatkozó levelet küldtök (tehát vélhetően nem vagytok még annyira ismertek, hogy egyből egyértelműen beugorjon a zenekari bio- és diszkográfia, illetve napi kapcsolatban sem vagytok a médiumokkal), abban legyen azért néhány szó a zenekarról, ami felfrissíti a memóriánkat. Ezután jöhet a közölnivalótok az aktuális műről (klip, dal, lemez, koncert). Természetesen legyen mellette egy lehetőleg minél frissebb és aktuális fotó (zenekar, borító, flyer), valamint jól jön egy mellékelt zenekari biográfia, elérhetőség (mail cím a minimum), linkek (facebook, insta, YouTube, Bandcamp, stb).
Véleményem szerint ez A MINIMUM.
Te a zenédet akarod eljuttatni a közönséghez, ehhez segítséget (egészen pontosan a szerkesztők idejét!) kérsz. Csináld jól és nagyobb eséllyel kerülsz a hírek közé! (Persze ez sem garancia a teljes sikerre, hisz mindenki a figyelmünket akarja megszerezni, ez nyilván lehetetlen.)
Amit én szeretek, az a jól összeállított infolap. Ez hasonlít kicsit a szakmai önéletrajzra, a lényeg, hogy felkeltse a figyelemet és áttekinthető legyen.
Tehát a cél egy PROFI HÍRLEVÉL legyen, és a webzinek szívesebben jelentetik meg híreiteket.
Ahogy írtam, az idő itt fontos tényező (több szempontból is), de most arra szeretnék bővebben kitérni, hogy a híred eljuttatásától a megjelenésig miért van jelentősége.
Miért?
Leginkább azért, mert ahogy korábban már utaltam rá, szinte mindenki hobbiból csinálja ezt. Ha tehát nem kell szerkeszteni, ha kész jól szerkesztett hírt kapunk, azt gyorsabb kezelni, nem kell IDŐT fordítani arra, hogy megszerkesszük, kiegészítsük (bio, fotó, stb.) a legrosszabb esetben átfogalmazzuk a beküldött hírt. Így tehát jóval esélyesebb, hogy megjelenik és eljut a potenciális közönséghez.
Miért fontos ezen kívül még, hogy egy jó hírlevéllel keresd meg a médiumokat?
Aki ezzel foglalkozik, az vélhetően ismeri a már említett kulcsfontosságú pontokat, amik segítik, hogy a szerkesztők könnyen fel tudják használni (időtényező!), könnyen meg tudják hallgatni/nézni, stb. a beküldött anyagot.
A végére még egy apróságnak tűnő, de szerintem nagyon is lényeges dolog, a helyesírás.
Nem tud mindenki helyesen írni, ami nem baj, hiszen a szövegszerkesztőkben ott a hejesíras elenörzö, hsznaljátók!
De félre a tréfát!
Úgy gondolom, hogy a fentieken túl egy helyesen megírt e-mailben küldött bemutatkozás akkor is nagyobb hatást érhet el, mint egy a sárgítotthoz hasonló szöveggel érkező, amit - minden bántó szándék nélkül - nem olvas az egyszeri szerkesztő olyan szívesen.
Remélem segítettem! Ha van véleményetek, kérdésetek keressetek, kommenteljetek!
A folytatásban a promóanyag küldésről lesz néhány gondolatom.
Megkérdeztem azokat az előadókat, akikkel eddig volt szerencsém dolgozni, hogy látják a ForgácsPR tevékenységét.
Ez volt a három kérdés, amit Mészáros Róbert könyve, a LOVE BRAND FORMULA (köszönöm, nagyon jó és hasznos könyv) alapján tettem fel:
Először is köszönöm, hogy válaszaitokkal megtiszteltetek és segítitek, hogy még jobban odafigyelve segíthessem azt, hogy ne forgácsolódjatok szét és csak a zenélésre kelljen figyelnetek!
Így jellemezték a tevékenységem korábbi ügyfeleim:
Jakab Imi (KabinLáz)
Amang
T.G.Nagaarum (Nagaarum, In Vacuo)
Bede Attila (Leponexx)
"Huh. Na ez nehéz kérdés! Mert igazából te vagy az első, akit külsősként bíztunk meg promócióval.
Ez nekem is meg a többieknek is új dolog volt, mert eddig magunk próbálkoztunk ezekkel. Így viszonyítási alapunk nincs. Viszont elégedettek voltunk.
Az interjú/bemutató oldala már nagyon hiányzott, mert ugyan próbálkoztunk sok fele azzal, hogy bemutassanak minket, de eddig ez nem teljesült. A rádiós dolgok is királyak!"
Kíváncsi vagyok a véleményedre. Neked mi fontos a promóció során?
Kicsit messzebbről indítom.
Nos, régóta motoszkált bennem ez a promóciós dolog. Hisz 2007 óta - amikor is egy hirtelen (na jó, annyira nem is volt az, csak egy hirdetés képében akkor jött szembe a lehetőség) ötlettől vezérelve jelentkeztem a Fémforgácshoz, hogy kipróbáljam magam a cikkírás terén. Azóta több száz cikk (lemezismertető, interjú, koncertbeszámoló), több ezer hír megírásán vagyok túl. 2012 óta pedig - amikor elvállaltam a főszerkesztői pozíciót - még nagyobb részét látom az underground és kevésbé underground zenei életnek.
Végül tavaly október/november táján elhatároztam, hogy létrehozom a ForgácsPR-t. A név megvolt, persze kellett egy logo is. Hogy meglegyen az átmenet, előbb a Fémforgács körfűrészes logóját alakítottam át (Bocs! Kicsit nagyképű azt a kókányolást átalakításnak titulálni, de nézzétek el!), de azért éreztem, hogy ez azért finoman szólva sem az igazi.
Lényeg a lényeg, épp ebben a kezdeti időidőszakban, februárban érkezett egy e-mail a Fémforgács részére, amiben egy grafikus jelentkezett és ajánlotta fel szolgáltatásait és kérte, hogy ha úgy gondoljuk, ajánljuk őt.
Szimpatikus volt a bemutatkozása, meg a rajzai is, azonban a 'forgács épp nem sokkal korábban esett át ráncfelvarráson, így az nem volt aktuális, viszont gondoltam egy merészet és a válaszban megemlítettem, hogy a ForgácsPR számára viszont szeretnék egy logót. Örömmel mondott igent a felkérésnek. Nagyon konstruktívan ment a közös munka. Miután vázoltam az elképzelésemet, hamar elkészült az első változat. Az igényeim alapján szükségessé váló apróbb finomítások gyorsan megtörténtek, így készült el a ForgácsPR logója, én nagyon elégedett vagyok vele és azt gondolom, az eredmény magáért beszél. Köszi Winci!
Csak ajánlani tudom! A munkáit a WInci's Cover Art honlapján tudjátok megnézni.
http://www.wincicoverarts.com/
Szinte napra pontosan egy évvel az első Mudfield lemez után már itt is a folytatás a Kelet Népe címet viselő album képében. (a Fémforgácson megjelent írásom)
A szeghalmi fiatalok céltudatosan haladnak. Jól megturnéztatták a nagyszerűen sikerült Sárrét albumot a Nomad és Leanderék társaságában, ami – köszönhetőek az erős daloknak (amiknek amúgy ráadásul még mondanivalójuk is van) és a fiatalos lendületnek – jelentősen megnövelte a rajongói bázist és felértékelte a csapatot. Ehhez jön, hogy a Hear Hungary-nál láthatóan értő kezek egyengetik az útjukat.
Nekem a Black-Out is beugrott párhuzamként és nem feltétlenül zenei szempontból, bár ha alaposan megnézzük, találhatunk közös pontokat, hasonló érzésvilágot, hangulatokat zeneileg is. Inkább arra gondolok, hogy Kowáékhoz hasonlóan hamar jelentős kiadói támogatást élvezhetnek, amit úgy tűnik, jól ki is használnak.
Az biztos, hogy hallható a fejlődés, a csapat összeért. Ha a lemezanyagot egy szóval kellene jellemezni, akkor az egységest használnám.